Mikahara Rim

Rim a többiekhez képest erősebb a teste, de nem masszívabb. Tenyere bár puhának puha, látszik, hogy végzett két kezű fizikai munkát, kicsit érdesek a felületek. Cirka 70 kg, ami megfelel a 173 cm magasságához. Illetve testalakja sportos, deltás. A szürkés zöld színű szempár érzelmeket alig sugall, de a kócos deresebb gesztenyebarna haja és a kicsit világos barna bőr bizalom gerjesztő és titokzatosságot mutat. Hasonlóan ezt is elősegíti a borostás arc, s néha szakállá növekszik, mikor nagyon nincs kedve a pörgős élethez.

Ő lustasága szereti az emberek társaságát, de kevésbé a társadalmat, s amit az egyéntől vakon követel. Sokan a közösség elvét követik, de Rim különc. Nem szereti azt csinálni, amit mások, ha csak nincs nagy érdeke benne. A kedvenc könyve, melyet mindig olvas egy filozófiaformában íródott, legendás történet gyűjtemény, amiben fedett nyomokat talál, melyek más és más információk által nyernek értelmet. Rühell jelentéseket készíteni és archiválni, hiszen sok minden más is van, amivel foglalatoskodhatna az ember. A lustaságát egyedül túlzott felelősség tudata képes felül múlni, így a fenttartások ellenére ő nagyobb eredményt nyújthat, mint az átlag.
Érzelmes, de a logika híve, ezért jó pár alkalom van, hogy konfliktust teremt, amit ritkán tud jól kezelni. Próbál jól és bölcsen dönteni, de ez nehéz számára, ezért nem lenne jó vezető.

A csillag nélküli, sötét, felhős égbolt alatt Arkham város éjszakai fényei hívogatták a Tűzszirén nevű hadi tengerészeti hajót. Épp a tíz éves Rim bámulta a város világításait a hajó orránál, miközben a kapitány flörtölt a fiú édesanyájával. Ne keltsen bennetek különös negatív érzelmeket, mert a kapitány Rim apja volt, csupán a szülők úgy bánnak egymással, mint tizenkét évvel ezelőtt, amikor megismerték egymást, ezért Rim jobbnak látta, hogyha nem hallgatja őket.
A kapitány és asszonya jó kedvvel sutyorogtak személyes dolgokról, sőt a leendő gyermekről kezdtek el beszélni, mire az asszony elárulta, hogy terhes. Az apa először sokként érte a hír, majd örömében csókolgatta feleségét. Nem kell mondani mennyire sziporkázhatott. Száz és száz kérdés követte a másikat, végül óvatosan megsimogatta felesége hasát. Még alig 2 hónap telt le a terhességi időből, óvatosan ölelte át szerelmét.
- Mondd csak Édesem! - szólalt meg a férj - Rim hogyan halad a tanulmányaival?
- Nagyon ügyes, de nem mindig koncentrál a tanulásra. Sokszor vágy a messzeségre, mintha téged keresne a távolban. Az osztályfőnöke elárulta azt is, hogy mindig elkalandozik óra közben.
- Jól kijön az osztálytársaival?
- Nem tudom. Nem igazán beszél róla. De van pár barátja, és sokszor hívják játszani. Gondolom amióta megnyerte a mágia párbaj házikupát. Még a szomszéd kislány is a társaságát keresi.
- A vérében van a mágia. Nem véletlen, hogy ebben hasonlít az anyjára, a Mágia Hivatal leggyönyörűbb diplomatájára. Hányszor döngöltél a földbe az akadémián?
Az asszony kárörvendően elmosolyodott. Óvatosan beleharapott a saját alsó ajkába, és tekintetét elszegte a gyermeke fele a felidézett régi emlékek miatt.

Ekkor csillant meg az apuka fülén az "ékszer", azaz a KOHM, valaki beszélt hozzá.
Az apa félre vonult, sajnos sürgős dolga akadt. Az anyuka mostantól Rimmel foglalkozott, s együtt elvonultak a hajó fedélzeti híd alatti ebédlőjébe, ahol pár ember a legénységből egy éjszakai humorista előadáson röhögtek.
Mindenki jól érezte magát. Asumara asszony mégis boldogabb volt, amikor látta gyermekét nevetni, viszont mindez befejeződött, amikor az álruhás bűnözők fel nem fedték magukat...







Ezen emléken merengett a húszon éves Rim, miközben a napilapban egy cikket olvasott egy bankrablásról, amelyben - erősen de - mellék szerepet kapott egy fiatal házaspár tragikus esete. A fiatal fiú a múltban ragadt mindaddig, míg barátai az asztalához ültek. Feleszmélt s észrevette, hogy az ebédlő - ahhoz képest, hogy elsőként ült be – most már megtelt a háromnegyede, s egyre nagyobb a hangoskodás. Immár az egész Rim és barátai jókedvűen beszélgettek végre.
Nem tartott sokáig, amikor az osztályok egyik legbunkóbb embere; Hanzen Vard beszólogatott Kimihonak. Tipikus kisfiú figyelem felhívás volt. Talán Vard belehavarodott a lányba, viszont nagyon rosszul igyekezett. Túlzásba esett, s olyanokat mondott Kimihoról, amelyet egy épeszű ember nem mondana, se hagyna.
A lánynak úgy tűnt nem számíthatott a baráti körére - amelybe Rim is beletartozott.
Hősünknek most telt be a pohara a "seggfejjel". Feszültségében felállt s az ökle összeszorult. Vard ezt észlelte. Nem volt nehéz, mert a fenyegető ököl két ujjízülete ropogott. Kimiho próbálta lerángatni a barátját a székre. Tudta jól, ha Vard mosolyog ilyenen, abból csak baj lehet.
Párbaj, Párbaj, Párbaj, Párbaj.... harsogta a tömeg, míg a gesztenyebarna hajú fiú ki nem sétált az asztalok közti üres placc közepére, Varddal szemben. A közönség elhalkult, csak néhol valamennyi piszmogás hallatszott. Előítéletek és fogadások egy idő után engedtek a kínos csendnek. A menzás néni vígan csatlakozott a közönséghez, hiszen nem minden nap láthat párbajt.
A két fiúra rá nehezkedett az elveik parancsoló szüksége s mindketten tudták, hogy az első csapás a harc befejező mozdulata is lehet. Az ifjú Rim ennek ellenére a kontrázásra hagyatkozott, hiszen nem tudta mekkora tudás és erő lakozhat ellenfelében. Gondolataiban már megszületett a taktika, de a másikat nem becsülheti le. Ezzel a viselkedéssel az a gond, hogy pillanatnyi habozás is súlyos hibákat vonzz maga után. Ismerte a haragját. Nagy erőt adhat, de nem engedhet a szenvedélynek. Hiszen nem szabad, hogy elfajuljon a mérkőzés, mert az osztagnál van az a mérce; hogy had bíróság elé is kerülhetnek.
Óvatosan! Ez járt a kis hős fejében.
Kifizetődő volt Rim figyelme, hiszen Vard kezéből lángok csaptak elő, viszont nem számított a távolsággal. Meg is lepődött, amikor Rim kihasználta az átlósan - 2 óránál - mellette álló asztalt és széket, s egy Barrierrel védte magát. A minimális magaslatban – fenntartva a varázslatot - ellenfelének zúdult.
Vard a földre kényszerült! Rim pedig ellenfele fején és a hideg járó lapon bukfencezve guggolásban érkezett stabil helyzetbe. Mire megfordult, számított arra, hogy a kihívója feltápászkodik.
Nem adott neki esélyt!
Egy tűz varázslatot engedett a talpából - ami elég szokatlan - lábát előre nyújtva. S ezzel kényszert váltott ki ellenfeléből a megtorpanásra. A tűz épphogy csak néhány másodpercre terjeszkedett, s Rim kihasználta azt az egy méternyi távolsági előnyt. A további terve kudarcba fulladt, mert Vard bolond lenne, ha hagyja álcsúcson találtatni magát. Meghátrált, de csak egy lépést. A technika nem fejeződött be ezzel, mert a hátsó lábával neki tudott rugaszkodni annyira, hogy egy horgos "lefele" ütéssel Rimet képen törölte. Büszkén letérdelt Rim mellé, lefogta az egyik vállat s ökölbe szorított másik kezével sorozta a fiú arcát.
Ekkor csattant el az a szöveg, ami miatt elvesztette Rim a kontrollját. "Szart se érsz! Egy ilyen vesztes inkább ki se mozduljon otthonról. Apád is ilyen szar alak lehet!"
A szegény lovagias férfiú szeme fénye fellángolt. Erőt vett magán! Megfogta ellenfele kezét, s nem érdekelte mennyire sérülhet meg, közvetlen közelről perzselte meg a támasztó kézfejet, majd megragadta alaposan. Lábaival körül tekerte Vard nyakát, s fojtotta, remélve ha nem kap ellenfele oxigént, elájul.
Az ellenfél magasabb nála, erősebb fizikumú, s jóval masszívabb a testfelépítése. Vard felemelte Rimet, az után kihasználta az asztal és a gravitáció adta lehetőséget: az asztalba döngölte Rimet amilyen gyorsan csak tudta.
Hatásos volt! Kimiho barátja tehetetlenül a félig megrogyott asztalon feküdt. A lába egy nyakat sem szorított, viszont csak azért se engedte el Vard kézfejét. Nem akarta feladni a küzdelmet.

Közben Kimihora szólt az egyik lány, hogy azonnal állítsa le az egészet - mintha ő egy bíró lenne, s ő tehetne az egészről, de - koránt se volt ilyen egyszerű a helyzet. Tudta, hogy Rim bekattan, ha Mikahara család bármelyik tagját szidják. A dologra még rátett, hogy a családfő tizenkét éve kómában fekszik egy magán klinikán, s Vard pont őt szidta. Az anyuka pedig bár jól keres a diplomata munkájával, viszont agyi daganattal küzd, ami bármikor súlyosbodhat. Kimiho csak egyetlen személyre tudott gondolni, aki leállíthatja mindezt; szerencsére meg is jelent; a kegyetlen Felügyelő. A váll hosszú fekete haj, a nőies testalkat és a sajátos határozott léptek... igen!
Yoshimoto Sakura!
Mindenki megdermedt! S még meg is ijedtek a gyors mozdulatok miatt. Mi váltotta ki? Vard felhúzta magához ellenfelét, hogy egy egyenes jobb ütéssel véglegesen kiüsse a fiút, de arra nem számított, hogy Rim összpontosított Vard képébe tolt bal tenyerére. Egy erőteljes Fire mágia készült fejet égetni.
A következő pillanatokban mindenki arra lett figyelmes, hogy Sakura Rim csuklóját hajtotta vissza – aki a fájdalom miatt nem tudott koncentrálni a varázslatra. Igen ám de emellett Vard fülét is cibálta. Hegyes körmei késként mélyedtek bele a bőrbe és a porcba.
Így vezette le őket a Felügyelő. Mindenki látta, hogy Sakura ékszere felcsillant és beszélt. A fiúk komoly bajban vannak.





A vaskapu előtt, közvetlen a kapucsengő előtt megérkezett a megszokott orvos a megszokott késő délutáni hat-hét óra között. A nőszemély nagyot lélegzett. Látszott rajta, hogy kellemetlen teher nyomja a vállát, de próbálta leküzdeni. A kapucsengő előtt a levegőben elhúzta a digitális csukló pántját, ami a csuklóján lötyögött. Reagált a kapura rögzített szerkezet.
"Üdvözöljük Yoshimoto Sakura! Belépés engedélyezve!"
A két részből álló, hatalmas Mikahara családi rezidencia mindig is lenyűgözte nőszemélyünket. Nagy léptekkel sietett be a nagyobbik házba. Ismerte már a járást. Furcsának tartotta, hogy nem találkozott a ház egyetlen férfi tagjával sem, hanem maga Mikaharané Asumara az ő jelenlegi házigazdaasszonya. Hozzá kell tenni, hogy Sakura az ő orvosa, aki a Class 4. egyik gyógyítója, s egyben a család barátja. Rutin szerint Sakura megvizsgálta Asumara asszonyt, s örült, hogy stabilizálódik a páciense állapota. A lány boldognak tetette magát, de az asszonyt nem lehetett átverni. Észrevette a páciens, hogy az őszintén boldog, gondoskodó Sakurát bántja valami. Így el is kezdték egymás közt a csevej.

Sakura meglepődött, amikor páciense elmosolyodott, persze vegyült a döbbenettel. Az értelmetlenség ült ki a fiatal lány arcán, mégis miféle reakció. Rim majdnem megölt valakit!
Ekkor mesélte el a beteg, hogy Rim apja is hasonló volt. Asumara hasonló cipőben járt, mint Kimihó, mert az idősebb Rim - az akadémiai évei alatt - bajba került s amiatt a bal kar alatt az oldala meg égett, miközben leendő feleségét védte. Akkor látta először férje szemében azt a mérhetetlen gyilkos szándékot. Akkor történt, miután az apuka bekerült a zöldköpenyesek közé, s választotta később a haditengerészetet, ahol megtanulta kezelni önön természetét.
Asumara asszony persze aggódott hogyan döntött pontosan a fia felől az Akadémia igazgató tanácsa. Érdekes, hogy erről nem mesélt Rim, de gyermeke már sokkal korábban felhívta anyját, hogy több ideig kell bent maradnia az iskolában a plusz órái miatt. Az anyuka nem értette akkor, de Rim átléptetésről is beszélt. Nem értette az asszony.
Az ifjú nőszemély koránt sem nyugodott megt ennek hallatán, sőt szúrta a szemét, amikor meghallotta Zamoshi Ao nevét, és a plusz képzés szó kombinációt. Sakura értette, hogy a tanács talán ő miatta döntött úgy, ahogy döntött.
Ekkor érkezett meg – olyan nyolc óra tájt - Rim is, aki kapásból a messzi, nagy beköszönés után már a hűtő belsejét kémlelte valami kiadós harapni való után. A nála kicsivel idősebb nő meg pillantotta őt, közben a lány betegét kísérte a konyhába, hogy átadja a gyógyszereket. Félt egy kicsit Rimmel való találkozástól, hiszen miatta az Akadémiából kicsaphattak volna egy tanulót.

- Etro-ra! Hogy nézel ki Rim?

Sakura nagy üvöltése miatt majdnem Rim torkán akadt a teljesen meg nem rágott falat. Odasietett s jól hátba veregette, csak sose tudta igazán kezelni az erejét. Az asztalon kidőlt Rim feje fölött már el is képzelte Sakura a fiú távozó lelkét, ami miatt jobban megijedt. Gyorsan töltött egy pohár vizet. Habozás nélkül a széknek tolta a fiút, s Rim arcába öntötte a hideg folyadékot. Fülét a férfi mellkasához kapta, hogy ellenőrizze a szív verést, ami semmi problémát nem mutatott ki. Lassan, megkönnyebbülten engedte fel a fejét, s ekkor találkozott a tekintetük alig pár centire. A nő elvörösödött. Rim mégse üvöltözött. A férfi csodálkozott, látta a női szempáron az aggodalmat, s belül valami különöset érzett, ahogy a másik nem is. A kettőjük között az volt a különbség, hogy Sakura pontosan tudta mit érez, de nem akarta bevallani, sőt annyira kellemetlenül érezte magát, hogy nem hagyott időt a következő cselekmények kibontakozásának.
Hamar összepakolt! Nem győzött bocsánatot kérni, és elbúcsúzni mindenkitől, majd szinte kifutott. A kapuban találkozott a szomszéd lánnyal; Kimihoval, aki épp a szokásos közös tanulás... igazából oktatást akarta megtartani Rimnek.

KÖVETKEZŐ NAP!

Az Akadémia előtere zsúfolásig telt, mindenki kicsit későn érkezett meg a közlekedés miatt, s mindenki próbált minél előbb becsekkolni a kapukon. Rim és Kimiho ma is együtt érkeztek meg, de szerencsére még a következő tömeg előtt. Rimnek első két órája elmaradt a "technikai okok" miatt, így Aoval megbeszélte telefonon, hogy most is tarthatnák a speciális órákat. Észre is vette őt pár perccel később, aki épp Sakurával vitatkozott, s meg akarta győzni beszélgető partnerét, hogy folytassák a régen elkezdett párkapcsolatukat, de a nő nagyon ellenezte.
Amikor észrevették a két szürkeköpenyest, akkor szét váltak, s Ao csalódottá vált. Látta, hogy Sakura nagyon egyedi módon és intenzíven tekintett Rimre. Tudta! Viszont azt is észre vette, hogy Kimiho gyilkos pillantásokat vetett a pár évvel idősebb nőre, s nem habozott leválni a társaságtól. A riválisát követte. Már csak Rim és Ao maradt.
A két fiú igyekezett a párbaj teremhez, miközben Ao rejtegette az irigységét, s kiötlött egy kis csínyt. De mielőtt neki kezdett volna, az eddig bevált kérdés sorozatával.

- Elmeséled nekem, hogyan zajlott le az érettségid? De nem a végeredményre vagyok kíváncsi, hanem akkor mit éreztél, mit tapasztaltál közben?

Rim nem értette teljesen a kérdés fontosságát, s nem is tudja mit mondjon Aonak. A tanítója észre vette a zavart, de inkább kivárta, hogy "diákja" el kezdjen csicseregni.










Épphogy csak a nyár kóstoltatta magát a sajátos forróságával a diákokat, amikor a szürkeköpenyes diákok négyzethálósan ültették le a diákokat azon nagy események első menetére. Négy fordulós írásbeli várt minden diákot, s nehéz mentális megpróbáltatások elé zsúfolta őket. Ifjú tizennégy éves Rim sem volt kivétel.
A fiú hihetetlenül ideges volt, viszont tudatában volt, hogy szükséges azon teljesítmény, amiatt önmaga jövőjét határozhatja meg. A történelem a bel- és külügyi történelmet és kultúrákat, illetve a 400 évnyi irodalmat foglalta magába, ami Rimnek nagyon jól ment, hiszen régen - kis korában - apja minidig vitte magával a biztonságos, hivatalos utazásaira, s magyarázta a helyszínek múltbéli fontosságát. Persze azon emlékek miatt motivációja tanulmányaiban is megjelent.
A második forduló ötvözte a matematika, a fizika, és a kémia elemeit a valóságból kiragadott példákkal. Ekkor Kimihora gondolt, hiszen szomszédjának ezek sosem tartoztak az erősségei közé, s Rim megannyiszor próbálta korrepetálni őt. A fiú se volt belőle csillagos ötös, viszont mindig a valóságba ültette és figyelte meg ezen tantárgyak okításait.
A harmadik forduló volt a legérdekesebb; itt a mágia elméletét mérte fel a diákok tudásában. Úgy gondolták ez nem jelenthet akadályt, viszont el kell ismerni: mindenkit megizzasztott. A mágia természetét mindenfélével összekapcsolták. Kiterjedt a mágia minden jelenségére. Az offenzív-, a támadó- , a kisegítő mágiát ugyanúgy taglalták az érettségi készítők. A mágia gócpontok és annak megvont hiánya a területeken téma nyüstölte a gyerekek eszét.
A negyedik témára mindenki kifáradt!
Vallás, politikai döntések, háborúk és béke időszakok szögeket ütöttek a fejekbe.


Mindegyikre két órát adtak, akik előbb végeztek, azok kimehettek a Relaxációs Hallba, hogy feltöltődjenek, de Rim mindig kihasználta a teljes időt. Furcsállta, hogy mindegyik dolgozat végén - nem kötelező jelleggel - Véleményt írhattak a diákok az érettségi témájáról. A fiú főleg a negyedik téma utolsó oldalát írta teli. Előidézte a súlyos múltbéli események közül kómába esett apja esetét, s érzelmei teljesen megszállták. Szerencsére finoman fogalmazott, de érződött a véleményben a haragja, az emberek természetében rejtőző rossz indulatról alkotott megvetés.

A tanárok előre megmondták, hogy az a legjobb, ha a "Vélemény Rovatot" ki nem töltik. Rim csak arra tippelt, hogy mások csak időveszteségnek gondolták, de itt másról is van szó.

A gyermek nem csupán a negyedik témához írt egy külön 1200 szavas esszét, hanem a kémia kapcsán a második forduló utolsó üres oldalán is hosszabb véleményt írt. Ennek oka, hogy édesanyja mostanában tért vissza külföldről, és egy mesterséges vírus kínozza őt.

A gyermek mindegyik fordulóban írt külön véleményt, viszont nem csupán a kérdések voltak különlegesek a maguk módján, hanem néhol a papír is. Rim észrevette, hogy diák társai közül akadt, akik Fire mágiával találták meg a valódi kérdést. Nagyszerű kérdés, hogyan jöttek rá, hiszen maga az érettségi felmérők sem teljesen egyértelműek. Talán a lap tapintását vélték érdekesnek, vagy a kérdéseken merengve rájöttek; Hogy valamelyik kérdés egy igazából egy rejtvény, s megoldására radikális eszközökhöz folyamodtak.
Kis hősünk esetében más különleges is volt az első fordulóban. Mesterséges módon kialakított halovány zöld mágia részecske pattogott a lapok egyik sarkánál. Rim alig néhány percet merengett ezen kapcsán, s ahogy körül nézett, s figyelt, senki se kérdezte meg a tanárt, hogy végülis mit jelent ez. Arra következtetett, hogy nagyon kevesen érzékelik. Nem merik még megérinteni sem.
A gyermetegi kíváncsiságot egyre jobban felborzolta a látvány. Ha látható, van fizikai formája, megvizsgálható. Nem is kellett sok! A mutatóujj és a hüvelykujj közé szorította Rim az egyik ilyen zölden világító pontot, majd összedörzsölte. A lapon különböző helyeken szavak jelente meg, amire rá kellett írnia, mert ezen szavak fényből fakadtak. A szerzett információ nagyon részleges, de tudta a fiú, hogy ezzel megoldást megadhatja azon kérdésre, amelynek közvetlen témájáról igazából csak később, felsőbb fokon tanulnának.
Rim rájött! Itt az információ szerzés a lényeg, s a különös varázslat ebben segít. Minden egyes zöld mágia részecske egyazon kérdésben segített, a többiben nem. S bizony a válasz, mely három sorból állt, de nem teljes a szöveg. Három szó maradt hátra, amit úgy gondolt, neki kell kiegészítenie, de koránt se volt ilyen egyszerű.
Székében hátra dőlt felsóhajtott, s gondolkodott. Amint egy lehetséges beilleszthető szó eszében jutott, ütődött szokásaként csettintett az ujjával. A társai Bolondnak nézték, a tanár rosszalló pillantása rendre kellett volna utasítsa Rim tanulót, de a fiú csodálkozott, majdnem nagyra tátott szájjal. A tanár pedig felbőszült!
A fiú nem a tanárra figyelt, hanem a tanár mögötti feltapétázott falra. A tapéta bölcs idézeteket sorolt fel, s azok mondatokból három szó fel is villant, de csak az ő számára.
Mielőtt a tanár elvette volna tőle a dokumentumot és kiküldte volna a teremből illetlen viselkedés vádjával, Rim leírta a három szót logikusan, viszont akkor döbbent rá, hogy négy kérdésre nem adott választ. A tanártól hiába kért bocsánatot. Mire el vehette volna a felügyelő a dolgozatot, lejárt az idő. Ezért Rimet nem részesítették fegyelmiben.