A teremtés mítosza és a "kísérlet"

Tárgy: A teremtés mítosza és a "kísérlet" 2015-04-06, 01:24

A teremtésmítosz

A játék világa a Fabula Nova Crystallis mítoszán alapszik. Habár eme széria több játékot is magába foglal, elhelyezkedésük szerint távol esnek egymástól, de alapjaik közösek.

Az univerzum két ismert részre oszlik: a Halandó világra, az élők birodalmára, valamint a holtak királyságára, a Láthatatlan világra. A kezdetek kezdetén Mywnet saját fia, Bhunivelze, a fényisten ölte meg, annak érdekében, hogy magáénak tudhassa a Halandók világát. Anyját a Láthatatlan világba taszította, de nem nyugodhatott meg. Bhunivelze hitt abban, hogy Mywn bosszúból elátkozza a frissen megszerzett királyságát, így az utóbbi egy napon el is pusztulhat. Az isten meg akarta keresni a Láthatatlan világba vezető átjárót, hogy végleg elpusztíthassa az anyját, ám ez a birodalmának a feladása nélkül lehetetlenségnek bizonyult. A cél elérésének érdekében Bhunivelze megteremtette Pulset, a vadat, hogy találja meg a holtak világába vezető átjárót.
Nem sokkal rá Etrot is megalkotta, de a véletlen során teremtményét anyja, Mywn képére formázta, így nem adott neki semmiféle erőt. Etro helyének a betöltésére a fényisten életet lehelt Lindzeibe, s a védelmezésével bízta meg. Bhunivelze mély kristályálomba merült, míg a Láthatatlan világba vezető kapu elő nem kerül.

Etro szívét szomorúság töltötte el. Lindzeivel ellentétben nem kapott hatalmat „apjától”, így végső elkeseredettségében végzett saját magával. Lindzei „testvére” elhullatott véréből megteremtette az emberiséget. Etro céltalanul bolyongott a Láthatatlan világ mélységében, míg rá nem talált a haldokló Mywnre, kit egy ismeretlen erőforrás, a káosz kezdett felemészteni. Utolsó kívánságában feladatot bízott az istennőre: védje meg az emberiséget, amint a két világ közötti egyensúly felbomlik. A végső óhajhoz nem egészen alkalmazkodott: Etro magányosan érezte magát, s egyre inkább az emberiség felé fordult. Megszánta őket, amiért a sorsuk az volt, hogy kövessék őt a halálba. Az istennő szívvel ajándékozta meg őket, a káosz destruktív befolyását kompenzálván. Míg Pulse keresése közben a világot fürkészte, addig Lindzei megóvta azt. Egy nap azonban a két isten mindenféle nyom nélkül eltűnt a föld színéről. A Láthatatlan világba vezető kapu keresésének az ügye teremtményeik, a Fal’ciek kezébe került, míg Etro, a halál istennőjeként az eltávozott emberek lelkét üdvözli, hogy azok újból, újabb formában leszülethessenek a Halandók síkjára. A halál és a reinkarnáció örök körforgásával képessé vált az egyensúly megőrzésére. Ami pedig apját, Bhunivelzét illeti, hosszadalmas álmában maradt, a világ végének a közeledtéig.

A "kísérlet" – Tempus Finis és Agito

Pulse Arecia-al-Rashiát, Lindzei Galát bízta meg az átjáró előkerítésével, habár az istenek már eltűntek a Halandó világból. Annak ellenére, hogy a két szolgálónak közös céljaik voltak, más alternatívával kívánták elérni azt: Gala azzal, hogy a seregével emberek ezreit mészárol le, a lelkek áradatával próbálta kierőszakolni a kapu megnyitását. Arecia erős lelkekben, az Agitoban látta meg a potenciált ahhoz, hogy ez lehetővé váljon. „Amikor kilenc s kilenc a kilenccel együtt áll” – a háború örök ciklusában, a Sirály naptár időszámításának a 842. évében (A Sirály naptár nem veszi számításba a Kristály megjelenését megelőző időintervallumot, így valójában a 999. évben történik meg) amint Orience egy nemzet zászlaja alatt egyesül, a Tempus Finis feltételei kielégülnek. Ahányszor elbuktak, a Finis beteljesült, s sötétség nyelte el Orience világát, az idő pedig a kezdetek kezdetére lett visszapörgetve. A folyamat 600,104,972 alkalommal ismétlődött meg, de az Agito nem született meg.
A Tempus Finis érkezésével drasztikus környezeti változások figyelhetők meg: az eget vastag, vörös felhők lepik el, a tenger vérré válik. Az apokaliptikus esemény kezdetét Gala seregének, a Lulusathok inváziója jelzi. Ezek a lények a legtöbb mágiának ellenállnak, s látszólagos megölésükkor újjáélednek. A Lulusathok képesek az emberi testben lévő phantomát – az életerőforrást – elpusztítani, ezáltal az áldozat gyógyítással sem kezelhető. Gala armadája mellett számtalan erős szörnyeteg is felütheti fejét Orience világában, melyek megjelenése egybeköthető azzal az épület felbukkanásával, amit Pandæmoniumnak neveznek. Ezt az égben lebegő templomot sem sárkány, sem repülőgép nem közelítheti meg: csakis egy L'Cie segítségével lehetséges a tiltott területre hatolni, ahol maga Gala várja azokat, akiknek esélye adatik az Agitová válásra.